A magyar Tarzan a dzsungel oroszlánjait legyőzte, de az üzleti élet hiénáival nem bírt – Johnny Weissmüllerre emlékezünk

Az első úszó volt a világon, aki egy percen belül úszta a száz métert, ötször nyert az olimpián, a világ mégis Tarzanként emlékszik a száztizenkilenc éve, 1904. június 2-án született Johnny Weissmüllerre.

A későbbi világsztár színész és ötszörös olimpiai bajnok úszó 1904. június 2-án a Temesvár-közeli Szabadfaluban (Freidorf) magyar állampolgárként látta meg a napvilágot. Hároméves volt, amikor szülei kivándoroltak Amerikába. Csak a nyolc általánoson küzdötte át magát, annál többre vitte azonban a medencében. A vézna, beteges fiú orvosi tanácsra kezdett úszni, s idővel 190 centi magas, 95 kilós óriássá serdült.

A világon elsőként úszta egy percen belül a száz métert és öt percen belül a négyszázat, 52-szeres amerikai bajnok volt, és 67 világrekordot állított fel.

Az 1924-es és az 1928-as olimpián öt aranyérmet szerzett, 1924-ben tagja volt a bronzérmes vízilabdacsapatnak is. Fölényére jellemző, hogy a 400 méteres gyorsúszás egy előfutamában lábbal „evezett” be a célba – persze elsőként.

1929-ben heti 500 dolláros reklámszerződést kötött, de így már profinak minősült és be kellett fejeznie a versenyzést. A film világába nehezen tört be: első szerepében egy fügefalevéllel takarva Ádámként domborított volna, ha a szigorú cenzorok ki nem vágják a jelenetet. 1932-ben aztán 150 jelentkező közül választották ki Tarzan szerepére.

Tizenkilenc filmben lendült bőr ágyékkötőjében ágról ágra és hallatta híres kiáltását (a titkot állítólag jódlizgató osztrák édesanyjától leste el.) Igazi színész soha nem lett, de ezt nem is várták el tőle: szerepei inkább csak bátorságot és kitűnő fizikumot igényeltek. Ő egyikben sem szenvedett hiányt,

bár dublőr nélkül dolgozott, soha még csak karcolás sem érte. Csak egyszer makacsolta meg magát: egy fogatlan, elkábított aligátorral nem szállt harcba.

Amikor arról faggatták, mit tanácsolna filmbéli utódjának, azt válaszolta: lengés közben ne engedje el az indát.

Hat filmben volt partnere Maureen O’Sullivan, aki utálta Jane szerepét – rossz nyelvek szerint azért is szült hét gyermeket, hogy ne kelljen forgatnia. Csita, a majom szerepében több csimpánz is tündökölt, mindegyikük máshoz értett: az egyik mosolygott, a másik fára mászott és így tovább. Weissmüller utolsó Tarzan-filmje 1948-ban készült, ezután hét évig a Jungle Jim-sorozat címszerepét alakította, majd 1955-ben nyugdíjba vonult.

A dzsungel oroszlánjait is legyőző hőse az üzleti élet hiénáival szemben alul maradt. Vagyonát elvesztette, igaz soha nem is gondolt a jövőre: két kézzel szórta a pénzt, ötször vált el, és nem vetette meg az alkoholt sem.

A lecsúszott Tarzant Frank Sinatra köszönőembernek ajánlotta be egy szállodába, majd 1977-től teljes visszavonultságban élt a mexikói Acapulcóban.

Élete végén négy szívrohamon esett át, autóbalesetben eltört a medencecsontja és kerekesszékbe kényszerült. Halála előtt pár hónappal elméje is megbomlott, de a filmsztárok számára alapított kórházból eltanácsolták, mert híres üvöltésével halálra rémítette a személyzetet.

1984. január 20-án, 80 éves korában halt meg, temetésén megjelent a még élő Csita majom, és felvételről felharsant a híres kiáltás.

MTI