Amikor Misa megszületett, az orvosok közölték a hírt, amely örökre megváltoztatta a család életét

Az anyuka le akart mondani kisfiáról, miután kiderült, hogy Down-szindrómás

Egy újszülött érkezése a legtöbb családban örömünnep. Evgeny Anisimov számára is így indult minden, ám néhány perccel fia megszületése után olyan hírt kapott, amelyre senki sem készülhet fel.

Az orvosok közölték vele, hogy a kis Misa valószínűleg Down-szindrómával született. A diagnózis sokként érte a családot, és hamarosan felmerült egy olyan lehetőség is, amelyet az édesapa elképzelni sem tudott: azt javasolták, hogy a kisfiút adják állami gondozásba.

Először ő is összeomlott

Evgeny később a Bored Pandának mesélte el, hogy az első pillanatokban ő sem tudta, hogyan reagáljon.

„Nem tudtam, mit tegyek, amikor felmerült a gyanú, hogy a fiam Down-szindrómás. Úgy éreztem, most félre kell tennem az érzelmeimet, és a feleségemet kell támogatnom, mert azt gondoltam, neki még nehezebb lesz.”

A vizsgálatok eredményére még várni kellett, de ő addig sem akarta tovább fokozni a feszültséget. Amikor azonban egyedül maradt a gondolataival, nem tudta visszatartani a könnyeit.

„Emlékszem, amikor megtudtam, hogy a fiam Down-szindrómás, kijöttem a kórházból, és sírtam. De nem sokáig.”

Nem sokkal később azonban egészen más szemmel kezdett tekinteni a helyzetre.

„Később egy kicsit szégyelltem ezeket a könnyeket. Hiszen az én életem valójában nem változott meg. Ugyanaz az ember maradtam. A fiam megszületett – csak éppen különleges gyermek.”

Egész éjszaka a választ kereste

Amint hazaért, órákon át olvasott a Down-szindrómáról. Korábban szinte semmit sem tudott erről az állapotról, ezért igyekezett minél több hiteles információt összegyűjteni.

Meglepte, hogy Európa számos országában a Down-szindrómás emberek iskolába járnak, dolgoznak, önálló életet élnek, és teljes jogú tagjai a társadalomnak. Ez még inkább megerősítette abban, hogy fiának ugyanúgy esélye lehet a boldog életre.

A házasságuk nem élte túl

A diagnózist követően a házaspár kapcsolata válságba került. Evgeny szerint felesége nem tudta feldolgozni a történteket, ő azonban minden erejével próbálta meggyőzni arról, hogy együtt is képesek lennének felnevelni Misát.

„Megpróbáltam meggyőzni, hogy együtt is túl tudunk jutni ezen. De a konfliktus végül elválasztott minket.”

A házasságuk véget ért, ő pedig egyedül maradt kisfiával.

Mindenét feladta érte

A férfi akkoriban sikeres karriert épített Moszkvában, de úgy döntött, a munkánál sokkal fontosabb a fia.

Otthagyta korábbi állását, hogy minden idejét Misára fordíthassa. Megtanulta, hogyan gondoskodjon róla, hogyan fejlessze, miként segítsen neki a mindennapokban. A gyermek már öthónapos korától úszásoktatásra járt, később logopédiai foglalkozásokat is kapott. Bár ezek komoly anyagi terhet jelentettek, családja, barátai és sok ismeretlen ember is támogatta őket.

„Nem vagyok hős”

Sokan példaképként tekintenek rá, ő azonban ezt mindig visszautasítja.

„Amikor egy gyermek megszületik, azt kérdezi a világtól: »Szükség van rám?« Én pedig teljes bizonyossággal azt válaszolom: »Fiam, szükség van rád!«”

Majd hozzáteszi:

„Hangsúlyozom: én egy átlagos ember vagyok, nem valamilyen hős.”

Ma már más szülőknek is reményt ad

Misa ma szerető környezetben nő fel, iskolába jár, fejlesztéseken vesz részt, és édesapja szerint ugyanolyan vidám kisfiú, mint bármelyik kortársa.

Evgeny történetét azért osztja meg újra és újra, mert szeretné, ha azok a szülők, akik hasonló helyzetbe kerülnek, nem a félelmet választanák.

Üzenete egyszerű, de annál erősebb:

„Azt szeretném, hogy minden cikk, amely rólam és Misáról szól, ezt az üzenetet közvetítse a társadalomnak. És szeretném bátorítani azokat is, akik most vagy a jövőben hasonló helyzetbe kerülnek. Remélem, hogy akik most nehézségekkel küzdenek, elolvassák a történetünket. Ne féljetek! Minden rendben lesz!”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

John Anisimov (@evgen_tyz) által megosztott bejegyzés

Forrás: boredpanda.com