Apák napján mi így emlékezünk meg azokról az Édesapákról, akik már nem lehetnek velünk…

Radnóti Miklós

Apámhoz az égbe

Apám ott fenn az égbe!Gondolsz-e néha rám?Mert én sokszor bámulva a légbe…Elgondolom, hogy milyen kár…Hogy ily korán meghaltál… Apám!

Sokszor, ha az élet rögös utjain,Abba a gyakran emlegetettGöröngyökbe botlik meg lábam…Elgondolom, hogy milyen kár…Hogy nem vagy velem… Apám!

Ha az élet zajgó tengerén -Irányitó, erős kéz kellene…Hányszor, de hányszor megcsókolnámA te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,Elgondolnám közben, hogy milyen kár…Hogy árván hagytál – Apám!

ÉDESAPÁM HIÁNYZOL NAGYON – EGY KÖNNYEKIG MEGHATÓ DAL AZ APUKÁK EMLÉKÉRE… 🙁 ✝
Égjen ez a gyertya azokért az édesapákért, akik sajnos már nem lehetnek velünk…