El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük. Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember?

“Egy farmon nevelkedett, a közeli faluba járt iskolába. Írási-olvasási nehézségei miatt lassan haladt a tanulásban. Egy ideig segített apjának a tehenek reggeli fejésében, de problémái voltak a korai keléssel. Édesapja aggódott a jövőjéért, mivel fia sem az iskolában, sem a farmon nem mutatott túl nagy tehetséget. A fiú 10 évesen elkezdett gyufákat árulni, amit nagy tételben rendelt a fővárosból és így olcsón tudta őket helyben eladni. A nyereséget visszaforgatta, egy idő után bővítette kínálatát ceruzákkal, tollakkal. 17 évesen befejezte tanulmányait, soha többé nem tanult tovább. Apjától egy nagyobb összeget kapott, ebből alapította meg cégét, melynek nevét saját kezdőbetűiből, valamint a farm és a falu nevéből alkotott: IKEA, azaz Ingvar Kamprad, Elmtaryd, Agunnaryd.

Szülei elváltak, anyai nagynénjénél nevelkedett. Rövidlátó volt és diszlexiás, azonban szívesen rajzolt, s bár osztálytársai körében népszerű volt, tanárai így jellemezték: “Az osztály bohóca… reménytelen eset… természetesen hiba lenne, ha ezt folytatná… más diákok idejét pazarolja!” 16 évesen kapta élete első olcsó, akusztikus gitárját. Nagynénje igen szkeptikus volt vele szemben, azt mondta: “Soha nem fogsz megélni ebből!” A középiskolában a barátjával zenekart alapítottak, amit egyik család sem nézett jó szemmel. Édesanyját halálra gázolta egy autó, holttestét fiának kellett azonosítani, ami élete végéig kísértette. Bár középiskolai vizsgáit nem teljesítette, mégis felvették a Liverpooli Művészeti Főiskolára. Botrányt keltett öltözködésével, az utolsó év előtt kicsapták a főiskoláról. Ekkor alapította meg a Beatles-t. Ő John Lennon.

Gyermekkorában komoly tanulási nehézségekkel küzdött. Olvasni-írni csak 10 éves korára tanult meg. Az ábécé rendjét élete végéig nem tudta megjegyezni. Az iskolát nehezen bírta, gyakran rosszalkodott, amiért kiküldték az osztályteremből. Ez idő alatt rajzolt. 14 évesen diftériában vesztette el szeretett húgát, ezt követően apja tanácsára és segítségével a barcelonai képzőművészeti iskolába ment, ahol az órákat gyakran kihagyta, mert a város jellegzetes épületeiről készített vázlatokat. S bár felvették a San Fernando Királyi Akadémiára, nem tudott beilleszkedni a formális oktatási rendszerbe és egy év alatt felhagyott tanulmányaival. Így fogalmazott magáról: „Gyerekkoromban édesanyám mindig ezt mondta: ha beállsz katonának, tábornok lesz belőled, ha szerzetesnek mész, a végén te leszel a pápa. Én festőnek mentem, és Picasso lettem.”

A tehetség sokszínű. Lehet verbális, képi, mozgásos, zenei, logikai vagy érzelmi. Boldogságunk – vagy inkább boldogulásunk – részben attól is függ, hogy megtaláljuk-e a számunkra kellemes, tehetségünknek megfelelő utat. A tehetség a legritkább esetben simulékony. Sokszor kitör, keresi az útját, korlátait, amiket aztán ledönthet. Dr. Vekerdy Tamás szavaival élve: “Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.”