Falusi Mariann szívbemarkoló dallal búcsúzott Tesójától, Lang Györgyitől…

Legendás barátság, és legendás munkakapcsolat az övék.

Az, hogy valaki a bajban ennyira a másik mellett legyen – ritkaság a mai világban, pedig hát ez lenne természetes.

A hosszú kerekesszékes időszak után másfél évvel ezelőtt sztrókot kapott Györgyi – Mariann ekkor is vele volt. Testben, és lélekben egyaránt.

Bár elvileg nem lehetett volna látogatni akkoriban a kórházban, ő akkor is bement, és támogatta barátnőjét – mondván: Tesók vagyunk.

És jobb volt vele, többet tett érte, mintha testvére lenne…

Már az is sokat elmond, hogy mikor Györgyi érezte, hogy baj van, furcsa tünetek jelentkeznek nála, akkor

Mariannt hívta fel először.

“Éjjel kettőkor jöttem el tőle, nem tapasztaltunk semmi különöset. Tudom, hogy reggel négy-öt óra körül szokott lefeküdni. Utólag elmondta, hogy akkor még minden rendben volt, reggel viszont már kevésbé tudta mozgatni a kezét, emellett nehezebben beszélt, ezért jobbnak látta, ha felhív”

Akkor Mariann ezt mondta –

“Az orvosok közölték velünk, hogy hajnalban agyérgörcse volt. Megnézték, és bevitték a kórházba, gyógyszereket is kapott. Györgyi most már a szubintenzív osztályon fekszik, tehát már jobban van, és semmiféle tünete nincsen. Holnap remélhetőleg kikerül az osztályról, utána pedig hazaengedhetik. Tisztán és érthetően beszél, jókedve van, nevet, és most már a kezeit is mozgatja”

Akkor sejthető volt, hogy az agyérgörcsöt esélyesen Györgyi 28 éves korában már diagnosztizált betegsége okozta, a szklerózis multiplex, pontosabban az azzal összefüggő meszesedés.

Aztán persze a másik nagy barát – Kulka János is segítette az agyérgörcs után Györgyit – ő beszélni tanította.

Mert hogy azért nem volt annyira következmények nélküli ez a sztrók – mint ahogy először gondolták.

Sajnos egy hosszú, lassú folyamatot indított el – bár voltak területek, ahol Györgyi sokat fejlődött. Ott, ahol ez az akarattól függött, mert az volt benne rendesen.

Sajnos egy ideje már állandó felügyeletre szorult, ami számára azért nem lehetett egy felemelő érzés, de hát van az a helyzet, amikor a segítséget el kell fogadni.

Halála váratlan volt, egyszerűen elaludt – és ennyi.

Utolsó pillanatáig hitt a gyógyulásban, most is koncertre készültek Mariannal.

És a színpad adott neki erőt. Hisz az más világ, ott minden baj elfelejtődik, az ember erősebbé válik, egy csoda az, ami ott történik.

Egy teltházas Pa-Dö-Dö koncert volt a cél, egy hónappal később, júniusban lett volna. Nagybetegen is

imádott közönségének akart énekelni.

Februárban erről beszélt:

– Teljesen jól vagyok, ennek ellenére folyamatos felügyelet alatt állok, szinte egy percig nem lehetek egyedül. Tudom, szükségem van a segítségre, hisz nem tudom magam ellátni. De hogy még éjjel sem hagynak aludni, no, azt már nem! Jó alvó vagyok, éjfélkor lefekszem, délelőtt tízig meg sem mozdulok, ennek ellenére alig tudom elérni, hogy magamra hagyjanak. Volt idő, hogy Mari hetente kétszer is itt aludt nálam, és az éjszaka közepén azzal riasztott fel, hogy „Györgyi, Györgyi, jól vagy?” – meséli.

Már igen….

Falusi Mariann egy dallal búcsúzott Tesójától. Egy olyan dallal, ami maga a csoda… – és most szívbemarkoló jelentéssel bír.

Oldalán – esélyesen kétszer sikerült megosztani, jelen állapotban nem csoda. Mindkét megosztásnak rengeteg kommentje van.

Ég Veled Györgyi!

Sok erőt, Mariann!

Dés László és Bereményi Géza szerzemény, az “Ez a hely”