Hatévesen gyógyíthatatlan agydaganatot találtak Lucasnál – Hét évvel később történelmet írt

Lucas az első, aki legyőzte a gyógyíthatatlannak tartott agydaganatot

Mindössze hatéves volt Lucas, amikor családja olyan diagnózist kapott, amely akkor szinte semmilyen reményt nem hagyott számukra. A belga kisfiúnál az egyik legagresszívebb gyermekkori agydaganatot, diffúz intrinzikus pontingliómát, röviden DIPG-t diagnosztizáltak. Évekkel később azonban olyasmi történt, amire kezelőorvosai sem számítottak: a daganat fokozatosan visszahúzódott, majd teljesen eltűnt az MRI-felvételekről.

Lucas 2017-ben, hatéves korában lett rosszul. A későbbi beszámolók szerint szülei arra figyeltek fel, hogy nem jár megfelelően, majd elájult és vérzett az orra. A vizsgálatok után derült ki, hogy az agytörzsében rendkívül agresszív daganat növekszik.

A DIPG különösen nehezen kezelhető, mivel az agytörzs olyan létfontosságú funkciók irányításában vesz részt, mint a légzés, a szívverés vagy a mozgás. A daganat elhelyezkedése és infiltratív növekedése miatt műtéti eltávolítása általában nem lehetséges. A sugárkezelés átmenetileg lassíthatja a betegséget, hosszú távú eredményt azonban történelmileg ritkán sikerült elérni.

Lucas családja ekkor értesült a franciaországi Gustave Roussy rákközpontban zajló BIOMEDE klinikai programról. A vizsgálatban a gyermekek daganatának molekuláris tulajdonságait is elemezték, és különböző célzott gyógyszereket alkalmaztak sugárkezeléssel együtt.

Lucas az everolimus nevű készítményt kapta a sugárterápia mellett. A kezelés megkezdése után az orvosok hamarosan szokatlan változást észleltek: a daganat zsugorodni kezdett.

Jacques Grill gyermekonkológus később úgy emlékezett vissza:

„Nagyon gyorsan észrevettük, hogy a daganat jelentősen összezsugorodott a kezelés hatására. Az egymást követő MRI-vizsgálatokon azt láttuk, hogy végül teljesen eltűnt. Ilyet korábban még soha nem láttam.”

A folyamat éveken keresztül folytatódott. Öt évvel a diagnózis után az orvosok azt is megtudták, hogy Lucas már nem szedi a gyógyszert. A kezelést hivatalosan is leállították, majd szorosan figyelték az állapotát. A daganat azonban nem tért vissza.

Amikor Lucas 13 éves lett, már hét év telt el a diagnózis óta, és továbbra sem találták a betegség nyomát. Kezelőorvosai szerint ő volt az első ismert gyermek, akinél ilyen eredményt sikerült elérni ennél az agresszív agytörzsi daganatnál.

Jacques Grill a fiú rendkívüli történetét így foglalta össze:

„Lucas minden esélyt felülmúlt.”

A történet egyik legfontosabb kérdése az lett, hogy miért működött Lucasnál ennyire jól a kezelés, miközben más, ugyanezzel a betegséggel küzdő gyermekeknél nem értek el hasonló eredményt.

A Gustave Roussy kutatói szerint Lucas daganatában egy különleges genetikai eltérés lehetett jelen, amely rendkívül érzékennyé tette a tumorsejteket a kezelésre. Grill szerint éppen ennek megértése jelentheti a következő nagy lépést.

„Nem ismerek még egy ehhez hasonló esetet a világon. Lucas különlegessége egy egyedi genetikai mutációban rejlik, amelynek következtében daganatának sejtjei kivételesen érzékenyek voltak a kezelésre. Ez az eredmény ígéretes lehetőségeket vet fel: most azt kell megfejtenünk, biológiai szinten pontosan mi történt, hogy más gyermekeket is kezelni tudjunk.”

Azóta a BIOMEDE program eredményeiről jóval több adat vált elérhetővé. A 2026-ban a Nature Medicine folyóiratban publikált eredmények szerint 233, biopsziával igazolt DIPG-ben szenvedő gyermeket osztottak három kezelési csoportba. A sugárkezelés mellett everolimust, dasatinibet vagy erlotinibet kaptak.

A teljes vizsgálat eredménye ugyanakkor fontos óvatosságra int. A három célzott kezelés egyikével sem sikerült általánosságban jelentősen javítani a túlélést a kontrollcsoporthoz képest. Az everolimust kapó betegek medián túlélése 11,9 hónap volt. Ugyanakkor a kutatók négy olyan hosszú távú túlélőről számoltak be az mTOR-gátlóval kezelt csoportban, akik több mint hat évvel a diagnózis után is életben voltak, és már kezelésre sem szorultak.

Lucas története ezért nem azt jelenti, hogy megtalálták a DIPG általános gyógymódját. Sokkal inkább arra mutat rá, hogy egy daganat molekuláris és genetikai sajátosságai döntően befolyásolhatják, hogyan reagál egy adott kezelésre.

Éppen ezért a kutatók számára Lucas kivételes esete különösen értékes. Ha sikerül pontosan feltárni, mi tette daganatát ennyire érzékennyé az everolimusra, az a jövőben segíthet azonosítani azokat a gyermekeket, akik hasonló kezelésből profitálhatnak.

Hatévesen Lucas családja egy szinte reménytelennek tartott diagnózissal szembesült. Hét évvel később a fiú daganatának már nem volt kimutatható nyoma – esete pedig olyan kutatási irányt nyitott meg, amelyből más beteg gyermekek is profitálhatnak.