Hazaküldték a kórházból Bálintot, a kerekesszékes fesztiválkirályt

Hospice házba akarták vinni a leukémiás fiút, de mondta, hogy az kizárt. Pécsi albérletében most nem egyszerű az élet egyedül, optimizmusa azonban töretlen.

Endrédi Bálint alapbetegége, a Friedrich-ataxia, ami évek alatt építi le az izmait, a szerveit. Nála lassú a romlás – ahogy egy hónapja írt cikkünkben mondta – azért, mert figyel magára.

Most a vérképző sejtek daganata miatt kap kemoterápiát. Az ötödiken van túl, a jövő csütörtökön lesz a következő.

Májustól volt kórházban, nem tölthetett már több időt ott.

A hazaszállítása azonban hosszú ideig bizonytalan volt. Próbált pénzt gyűjteni a minimális támogatása mellé, hogy ki tudjon fizetni ápolót, segítőt az albérletében- írja a szeretlekmagyarorszag.hu

Nem lett milliomos, csak az első hetekre van némi tartaléka, de többet már nem várhatott a kórházban.

„Épp a kezelőorvosommal beszélgettem, amikor jött értem két betegszállító, hogy visznek a hospicba. Erről a doktornőm sem tudott. Mondtam, hogy oda semmiképpen nem megyek.”

És nem ment, azt mondta, ha mennie kell, akkor hazamegy a bizonytalanba is. Szerinte, őt nem meghalni vitték volna oda, csak segítségként, hogy elhagyhassa a kórházat. Azt sem tudni, hogy a koronajárvány miatti ágyfelszabadítás közrejátszott-e, de tudja, hogy sok időt töltött már a kórházban, eljött az ideje.

Fél év után újra otthon

Pénteken délután vitték haza pécsi albérletébe. Barátja, Kun Mirtill a közelben lakik, igyekszik többször menni hozzá. Ha Bálintnak látogatója jön, akkor is neki kell majd segíteni bejutni. A fiú egyelőre nem tud kiszállni az ágyból. Egy önkormányzati ápoló napi négy órára megy hozzá, ő tud majd segíteni pár apró dologban. A nap 20 órájában azonban elvileg egyedül lesz. Próbál olcsón találni segítőt, aki a reggeli, ebéd, vacsora és lefekvéskor átvesz valamit a feladatokból.

„Én úgy tervezem, hogy 2-3 hét alatt meg tudok erősödni annyira, hogy ki tudok majd szállni az ágyból. Addig viszont a redőnyt sem tudom felhúzni, de látogatót sem tudok beengedni.”

Bálint szerint az eredményei elég jók, ezért ő csak kisebb mennyiségű kemot kap, mint az átlag.

„A kemo után egy nappal szoktam rosszul lenni pár napig, aztán újra jól vagyok. Kórházi fertőzésként begyulladt a szemem és a bőröm is itt-ott, azt kenegetem, de alapvetően jól vagyok.”

A kéthetente esedékes kezelésekre valószínűleg betegszállító autóval megy, ami hosszú és fizetni kell érte.

A megerősödésig azt mondja, a két telefonjára számíthat. Az egyik az ágyon van, a másik az ágy alatt, arra az esetre, ha leesne véletlenül.

„Tavaly februárban igényeltem segélyhívó jelzőt, arra, ha elesnék, rosszul lennék, akkor csak egy gombnyomás és rögtön felhívnának, hogy kérek-e mentőt vagy milyen egyéb probléma miatt kellene segítség. Máig nem kaptam. Én most is mondtam, hogy szükségem lenne rá. Egyelőre semmi.”

Ennivalót többen ajánlottak, de még nincs minden napra, le kell szervezni, hogy mikor van, mikor nincs és egyáltalán, ki tudja megmelegíteni és odaadni neki.

A pécsi egyetem támogató szolgálatának vezetőjével is beszél a napokban, azt reméli, ők is tudják majd segíteni önkéntessel vagy olcsó munkaerővel.

Bálintnak nagyon vigyáznia kell, hogy ne kapja el a koronavírust, ez sok látogatóval, sok kis segítéggel kockázatos.

„Más lehetőségem nincs. Muszáj alkalmazkodni. Amíg ilyen gyenge vagyok, addig rászorulok a segítségre. Örülök, ha kapok. Meg kell szervezni mindent, hogy legyen meg a gyógyszerem, fűtés, közlekedés, ajtó legyen bezárva. Van feladat bőven, de így legalább nem unalmas.” – mondja az örök optimista, híven a tetoválásához: Soha nem adom fel.

A balintendredi@gmail.com címen lehet elérni.