Honnan érkezik a Duna vize? Nem minden nagy mellékfolyó befolyásolja Paks vízhozamát

A térkép megmutatja, mi táplálja Paksot és Csernavodát

A Paksnál elhaladó víz elsősorban a Duna felső vízgyűjtőjéről érkezik. A délebbre betorkolló nagy folyók csak a magyarországi szakasz után növelik meg jelentősen a vízhozamot.

A Duna vizét nem egyetlen forrás vagy folyó biztosítja. A víz több ország hatalmas területéről, a lehulló csapadékból, a hegyvidéki hóolvadásból, valamint a mellékfolyókon keresztül gyűlik össze. Az azonban, hogy egy adott ponton honnan érkezik a víz, mindig attól függ, mely folyók torkollottak már addig a Dunába.

Ez különösen fontos Paks esetében. A városnál elhaladó víz kizárólag a Paks felett található vízgyűjtő területekről származhat. A folyó alsóbb szakaszán betorkolló Tisza, Dráva és Száva vízhozama Paksnál még nem jelenik meg, hiszen ezek a folyók csak délebbre csatlakoznak a Dunához.

A Duna a németországi Fekete-erdő térségéből indul, majd kelet felé haladva egyre több vízfolyás csatlakozik hozzá. A felső szakaszon kiemelkedően fontosak az Alpokból érkező mellékfolyók. Ezek a csapadékos hegyvidékekről, illetve a hóolvadásból jelentős mennyiségű vizet szállítanak a folyóba.

Közülük az Inn az egyik legnagyobb. A rendelkezésre álló szemléltető adatok szerint átlagosan körülbelül 735 köbméter vizet szállíthat másodpercenként a Dunába. Jelentős szerepe van emellett az Ennsnek, a Traunnak, az Isarnak és a Lechnek is.

Mire a folyó eléri Bécset, már Németország és Ausztria jelentős részéről összegyűjtötte a vizet. A német és osztrák vízlépcsők befolyásolhatják, hogy a víz mikor és milyen ütemben halad tovább, de új vizet természetesen nem termelnek. A folyóba kerülő mennyiség alapvetően a vízgyűjtőn lehulló csapadéktól, a hóolvadástól és a mellékfolyók állapotától függ.

Bécs alatt további folyók növelik a Duna vízhozamát. A Morva, a Vág, a Garam, az Ipoly, a Rába és más kisebb vízfolyások vize már Paks előtt bekerül a folyóba. Így a Pakson áthaladó Duna vízkészlete Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia és Magyarország több területének időjárási és vízügyi helyzetétől is függ.

A Paks felett lehulló jelentős csapadék vagy bekövetkező hóolvadás később megjelenhet a városnál mért vízállásban és vízhozamban. A Paks alatti területekre érkező eső azonban már nem tudja növelni az ottani folyószakasz vízmennyiségét.

Jó példa erre a Balaton és a Sió vízrendszere. A Sió Paks alatt torkollik a Dunába, ezért a Balatonból leeresztett víz sem növeli közvetlenül a Paksnál elhaladó vízmennyiséget. Hatása csak a torkolat alatti szakaszon jelentkezhet.

Ugyanez igaz a Drávára is. A folyó Horvátország és Szerbia határvidékének közelében csatlakozik a Dunához, tehát jóval Paks alatt. Átlagos vízhozamát a mellékelt adatsor mintegy 610 köbméter másodpercenkénti értékkel szemlélteti.

A Tisza még délebbre, Szerbia területén éri el a Dunát. Addigra összegyűjti többek között a Bodrog, a Sajó, a Körösök és a Maros vizét is. A jelzett átlagos hozzájárulása körülbelül 814 köbméter másodpercenként, ez a vízmennyiség azonban csak a torkolat alatti Duna-szakaszon jelenik meg.

A Duna egyik legjelentősebb mellékfolyója a Száva, amely Belgrádnál torkollik a folyóba. Vízgyűjtője Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Szerbia jelentős területeire is kiterjed. Átlagosan mintegy 1460 köbméter vizet szállíthat másodpercenként, így a torkolata után látványosan megnöveli a Duna vízhozamát.

Mire a folyó eléri a Vaskapu térségét, már a felső Duna, a Dráva, a Tisza, a Száva és számos kisebb mellékfolyó egyesített vizét szállítja. A szemléltető adatok Orsovánál hozzávetőlegesen 5390 köbméter másodpercenkénti átlagos vízhozamot mutatnak.

A Duna ezt követően Románia és Bulgária között halad tovább. Útja során újabb folyók csatlakoznak hozzá, ezért a vízhozama tovább növekszik. Oltenița térségében az átlagos érték már megközelítheti a 6000, a Duna-delta kezdeténél pedig a 6220 köbmétert másodpercenként.

Csernavodánál tehát már lényegesen több és több helyről származó víz halad el, mint Paksnál. Az ottani folyószakaszra a Paks feletti teljes vízgyűjtő mellett már a Tisza, a Dráva, a Száva és a Vaskapu előtt vagy után betorkolló további mellékfolyók is hatással vannak.

A Csernavoda alatt Dunába jutó vizek ugyanakkor már nem befolyásolják az atomerőmű térségében mérhető vízhozamot. Ugyanaz az alapelv érvényesül, mint Paksnál: egy adott folyószakasz vízmennyiségét csak a felette fekvő vízgyűjtő területek és az addig betorkolló folyók határozhatják meg.

A feltüntetett számok hosszabb időszakokra vonatkozó, tájékoztató jellegű átlagértékek. A Duna tényleges vízhozama folyamatosan változik. Befolyásolja a csapadék mennyisége és eloszlása, a hóolvadás, az aszály, a párolgás, valamint a tározók és vízlépcsők működése is.