KARANTÉN, AHOGY AZ UNOKÁKNAK MESÉLJÜK – Papó, mesélsz a 2020-as Nagy Karanténról?

Hirdetés

KARANTÉN, AHOGY AZ UNOKÁKNAK MESÉLJÜK

– Papó, mesélsz a 2020-as Nagy Karanténról?
Papó arca elsötétült. Mélyet szippantott a császárszalonna-ízű e-cigiből, hármas fokozatra állította a masszázsfotelt és mesélni kezdett.
– Ti azt el se tudjátok képzelni. Másfél kilométeres sor állt a Csilla ABC előtt.
– Hűűű. Hányan álltak sorba?
– Heten. Csak távol voltak egymástól. Odabenn meg vérre menő küzdelmek folytak az utolsó 3 rétegű Zewa budipapírért.
– Ilyen küzdelemben szerezted a hátsérülésed is?
– Nem, az a négy hónap kanapén fetrengés miatt alakult ki. De a bolt se volt semmi. Már az is csoda volt, hogy bejutottunk.- Hogy-hogy?
– Kilenctől délig a fiataloknak tilos volt boltba menni. El tudod képzelni? A pék úgy csempészte ki a hátsó ajtón öreganyátoknak a mindennapi kakaós csigát.- És hogy mentetek iskolába?
– Szörnyű volt. Mezítláb, egy szál alsóneműben kellett vonulnunk. Egészen a nappaliig.
– Miért nem volt ruhátok?
– Kihíztuk. A harmadik héttől amúgy sem láttuk értelmét felöltözni. Csak ha a kamerát is be kellett kapcsolni. Na igen, volt, hogy a tanárok egész délelőtt kameráztak minket, képzeljétek el. Alig tudtunk tőle PS-ezni.

Hirdetés

– Akkor nem is találkoztál a barátaiddal?
– De nem ám. Csak Messengeren, telefonon, WhatsAppon, Viberen, Google Meeten, Zoomon és online játékokon keresztül tudtuk elérni egymást.
– És a Karantén előtt hogyan beszélgettetek?
– Ja, ugyanígy.
– És nem féltél, Papó?
– Dehogynem. Főleg, mert az emberek eltűnésével visszatértek a vadak a faluba. Akkora medvék császkáltak az utcán, mint a ház!
– Komolyaaaan?
– Hoogyne, volt hogy egyszerre hárommal kellett megküzdenünk, amíg vártuk a 8-as buszt a templom mellett. Az egyik halálos lézersugarakat lövellt a szeméből és…
– Apjuk, hagyd abba a vetítést a gyerekeknek, mert fejbe kólintalak! – szólt Mamó a spájzból.
– Nagy lóf*szt, évtizedeken át hallgattam a saját nagyapámtól, hogy ‘87-ben AKKORA HÓ VÓT, meg hogy ők minden reggel 14 kilométert kúsztak a térdükön, hegyet másztak és kidöntött farönkön egyensúlyoztak, csak hogy elmehessenek iskolába. Most végre én leszek a hős! Na gyerekek, hol tartottam?
– Lézermedvék.
– Ja, igen. És akkor még nem is tudtuk, hogy a buszpályaudvaron gyilkos darazsak várnak minket, pedig mi csak Domesztoszért mentünk a Nagyteszkóba…

(Ha olvasgatni szeretnél, itt megtalálsz 😊 Antinegatív – Baranyai Barna oldala)

Hirdetés

Hozzászólások: