Kárpátalján született, a magyar zenei élet igazi halhatatlanja lett

Sok tehetséges zenész van. Közülük jó pár olyan, akit imád a közönség. Akinek dalait közösen éneklik a koncerteken, s ha meghallják zenéjét tévében, rádióban, bárhol – hangosabbra veszik a zenét, mert tökéletesen akarják hallani. Majd vannak olyanok is – ők már jóval kevesebben – akiknek zenéire még akár évtizedek múltán is kapásból emlékeznek az emberek, és nem csak dallamára, szövegére is tökéletesen emlékeznek. Ezek a zenék halhatatlanok, s vele alkotójuk is. Ilyen távolságból – immár kimondható, hogy Bódi László, Cipő ilyen alkotó volt. Halhatatlan.

Bódi László Kisgejőcön élt szüleivel, az ungvári születésű zenész családja már itt Magyarországon született. Apja nyirtasi származású kőműves volt, minden vágya az volt, hogy Kisvárdán élhessen. Sokat járt át Nyirtasra, hisz rokonai ott laktak. Így találkozott későbbi feleségével, Hadar Gizellával. Anyai nagyapja, a falu mókamestere, sok szakmát és még több fantáziát hordozott.

Cipő édesapja a VOLÁN-nál dolgozott forgalomirányítóként, amikor a család Magyarországra költözött. Kisvárdán telepedtek le, de Bódi László sokat volt dögei, apai nagyszüleinél. Kisvárdán az ottani ének-zene tagozatos általánosba járt, ahol kötelező volt a hangszer tanulás, ő zongorázott. Mellette a helyi gyermek focicsapatban is játszott.

Egyszer megnézte az Egy nehéz nap éjszakája c. Beatles-filmet, és úgy döntött, neki ez a világ kell. Elkezdett dalszövegeket írni. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban folytatta tanulmányait, és egy együttest alapított, melynek neve: Cipőfűző. Ekkor ragadt rá beceneve.

1983-ban önállóan vett részt a sárvári diáknapokon, ahol mind versei, mind dalai sikert és díjakat arattak. Itt találkozott Bródy Jánossal, aki mindvégig nagy hatással volt rá. Felköltözött Budapestre, és a konzi előkészítőjére járt, közben dolgozott vasutasként, újságkihordóként is.

Februárjában indult a Republic, már nyáron felléptek a Beatrice előzenekaraként, és még ebben az évben megjelent az Indul a mandula!!! Egymás után jöttek a lemezek, a sikerek, a Dalok, olyan számok maradtak utána, mint a 67-es út, a Szállj el kismadár, Ha itt lennél velem.
Először a Budapest Sportcsarnokban adták nagykoncertjüket, és ekkor összeforrt a zenekar, a koncert és március 15-e. E napon a Magyar Narancsnak adott régi interjújában azt vallotta, hogy minden magyar állampolgár számára ugyanazt jelenti legbelül ez a nap.

Bódi László hosszú éveken át írt zenét, szöveget, fellépett, de közben krónikus szívritmus zavara volt, és koszorúér problémái is voltak, meg kellett műteni. 2023 februárjában szívritmuszavara következtében szívrohamot kapott, mélyaltatásba helyezték, melyből nem tudták felébreszteni.

Cipő életében, alkotásaiban nem ez volt a lényeg, mindenkihez, mindenki lelkéhez szólt, és talált is visszajelzést. Szerette a közönség, betegsége alatt aggódtak érte, halálhíre pedig letaglózott szinte mindenkit. Temetésén teljesen más politikai nézetet valló kollégái is megjelentek, hisz egy művész életében nem a politikai nézet a lényeg, hanem amit saját magából megmutatott.

Bródy János, aki a nagyok közül először figyelt fel tehetségére, így búcsúzott tőle: ” …sokezer fellépés után most egy olyan turnéra indultál, ahonnan még nem tért vissza zenész, de a dalok velünk maradnak, és a dalokban te is velünk maradsz, és ezek a dalok túl fognak élni mindannyiunkat.”

Sírja ma is virágokkal van tele, emlékét és zenéjét továbbra is őrizzük. Bódi László halhatatlan, hiszen a zenéje örökké él.