Kedves Orbán Viktor bácsi!

Én anyira őrülök, hogy viszateccik adni az anyukáméknak az adóját, meg teccik adni a nagyiéknak pénszt. Bisztos kapok belőle egy kindertolyást.
Már az oviban sem voltam kis hüje. Ha a tesóm mutatott nagypénszt meg egy kiscsokit, én mindég a csokit választotam. Az a tuti, aszt mingyárt lehetett enni. Meg nem vagyok tellhetetlen.

Tudom én, hogy a pénzeket, amiket most be teccik haházni, (ha így lessz, ha úgy lessz, ha kiharcolom, ha túl erős az elenzék, akkor lessz) azokat a pénszeket ki kell kölcsönözni valami hejröl, de az nem baj, akkor jó,ha van csokim. Anyájék már a kumprinak is örülni szoktak.
Mamámék monták, hogy most csak a gonosz Bajnai bácsi bevezette nyugdílyprémet kapják, de az is sokknak tűnik, de elenyészik ahoz képest, amikor teccetek álmosítani a magánynyugdilykaszákat. Aki a kicsinek nem őrül, az anyit is ér, kicsit. (Örülök, hogy Lázár bácsival ujjra együtt teccik sütni a pecsenyélyüket)
Apa is beugrot a szeméjre szóló nyugiszámlának, és bizakodva várja, mikor lessz ojan. Nagypapi gondja már levan, meghalt szegény, mikor Kásler bácsi kirakatta a korhászból, mer csak az alhasa fájt. (Nemlátott jól valamejik bele.) Aszt gondolták, sok babot evet. Már Nagyira se sokáig lesz gond, asztmonygya, mert megkel mütteni, de 2 és fél év múlvára kapot vizsgálati időt.

Anyu is örül, hogy viszakapja a pénzét, meg hogy megis emelik a minimálját. Most anyit fog keresni, mint a nővére, aki tanárnak ment 20 ével ezelöt. Végül anyunak let igaza, mert ő nem akart tanulni.
Ám én se nem akarok! Az unalmas, meg lefárasztya az agyam. Majd inkább katona leszek. Az jó, védem a hazám, meg fizetem a hiteleket. Mert én olyan ügyes leszek, hogy eccerre fizetem a szülőtartást, mert apáéknak ugye nem nagyon lesz nyugdillya, mert ha emelni teccik mostan, azt ugyis elviszi inflácijó. Őt sokat emlegeti nagyi, de csak azt tudom, hogy nagyon magas. Mindig a közért után monygya…apa meg ha tankol. Még én nem ismerem, de bisztosan találkozom vele Viktor bácsi közbejjárásával.

Asztán biztos lessz családom. Lesz sok közjószágom, mer arra jár pénz. Ha a gyerekeim nem akarnak tanulni, és mér akarnának, akkor nem is lessz nagy űgy, eltartani őket. 16 évesen malyd kimaradnak a sulibol és dolgoznak. Azzal még lehet ponytya az egyetemre, ha ojan hüje lesz, hogy diplomát akar. Akkor majd vesz dijákhitelt. Én bisztos nem adok neki, mert én még fizetni fogom az anyujék adójára, meg a nagyi nyugdillyára felvett hitel törlesztését. Sőt, ha ügyessen teccik csinálni, akkor Kínának is sok pénszt fizetek a vasútér meg a Fudanér, ahova a kínai gyerekek járnak, mert nekik valamilyért megéri tanulni. És Paksér is lehet fizetem a hitelt az oroszoknak. Persze lehet, lessznek gondok a működésével, de az ne baly.

Rendes fizetős polgár leszek, sőt a gyerekejimet is ere nevelem majd. Mer szerintem az unokáimnak is ez lesz fő hivatása.
De ez legaláb bisztos, mint a csoki volt ovis koromban. Anyu hüje nővére aszt mondta, hogy ez adósrabszolgaság, de szerintem nincsen igaza, mer olyan csak akkor lessz, ha gyurcsány lesz a soros, meg miér higyjek ojannak, aki inkább tanult, így asztán nem is értheti a dolgokat.
Én csak Viktor bácsinak hiszek. Péntek reggel szoktam hallani, mikor beszél a rádijóval. Az olyan jó! Nagyon izgalmas, ahogy a sok-sok veszélyről teccik mesélni, meg a katonákról, meg arról, hogy meg teccik védeni, meg lehet, sok pénszt teccik adni, mer én őrhely vagyok, meg minden ijen fákjás fontos.
Kedves Viktor bácsi, nagyon fogok igyekezni, hogy hazámnak jó fija legyek, beválcsam Viktor bácsi reményeit! És ne csaloggyon bennem, én nem fogok elköltözni a hanyatló nyugatra, mint a Ráhel.
Szeretetel,
Lajcsika

Forrás: olkt.net