Megvettek egy mocsarat, hogy senki ne építhesse be – 15 év múlva 275 gólya fészkelt rajta

Jim Stevenson és Tara Tanaka példája megmutatja, milyen sokat jelenthet két ember elszántsága

Egy floridai házaspár több mint egy évtizeddel ezelőtt különleges döntést hozott: megvásárolta az otthona mellett fekvő mocsaras területet, nehogy azt később lecsapolják vagy beépítsék. Jim Stevenson és Tara Tanaka akkor még nem sejthette, hogy kezdeményezésük nyomán néhány éven belül valóságos állatparadicsom alakul ki a birtokukon.

A házaspár 2007-ben vásárolta meg a Tallahassee mellett található, 45 acre, vagyis megközelítőleg 18 hektáros ciprusmocsarat. Bár sokan valószínűleg csak egy nehezen hasznosítható, vizenyős földdarabot láttak volna benne, Jim és Tara felismerte annak természeti értékét.

Attól tartottak, hogy a területet idővel megtisztítják, lecsapolják vagy építési célokra használják fel. Ezért úgy döntöttek, saját tulajdonba veszik, majd olyan élőhellyé alakítják, ahol a vadon élő állatok hosszú távon is biztonságban maradhatnak.

Az eredmény minden várakozásukat felülmúlta. Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálatának 2022-es adatai szerint már 275, wood storkként ismert amerikai gólya fészkelt a területen. A madarak mellett gémek, kócsagok, récék, vízityúkok és kanalasgémek is megjelentek a mocsárban.

A környéken aligátorokat, vidrákat, hódokat, rókákat és hiúzokat is megfigyeltek. A korábban veszélyeztetett terület így fokozatosan sokszínű, önfenntartó ökoszisztémává változott.

Rengeteg munkát fektettek az élőhely helyreállításába

A mocsár megmentéséhez nem volt elég egyszerűen megvásárolni a földet és magára hagyni a természetet. Jim Stevenson nyugdíjas állami parki biológusként tudta, hogy az élőhelyet gondozni is kell.

Csónakkal járta a vizes területet, és kézzel távolította el az invazív kínai faggyúfákat. Ezek a növények annyira elszaporodhattak volna, hogy akadályozzák a nyílt vízfelületek fennmaradását, amelyekre a gólyáknak a táplálkozáshoz szükségük van.

A környező területeken ellenőrzött égetést is alkalmaztak, a sűrű növényzettel benőtt úszó szigeteket pedig gépi segítséggel tisztították meg. Jim még egy kisebb pihenőhelyet is kialakított az aligátorok számára.

Ez elsőre furcsa ötletnek tűnhet, az aligátorok jelenléte azonban közvetve a fészkelő madarakat is védi. Távol tarthatják ugyanis a mosómedvéket és más ragadozókat, amelyek egyébként könnyebben elérnék a madárfészkeket.

Tara éveken keresztül dokumentálta a mocsár életét

A természetvédelmi munkából Tara Tanaka is aktívan kivette a részét. A díjnyertes természetfotós és videós nagy teljesítményű felszereléssel örökítette meg az állatokat úgy, hogy közben nem zavarta meg őket.

Dolgozószobájának ablaka közvetlenül a vizes élőhelyre nézett, így közelről figyelhette, ahogy a gólyák fészekrakó anyaggal érkeznek, majd felnevelik fiókáikat. Idővel egyes visszatérő madarakat is felismert.

A mocsárban bizonyos időszakokban egyszerre több száz gázlómadár tartózkodott. A felvételeken nemcsak madarak, hanem aligátorok, hódok, vidrák, rókák és más vadon élő állatok is feltűntek.

A házaspár számára a terület nem egyszerűen egy magántulajdonban lévő birtok lett, hanem olyan természetvédelmi menedék, amely egy folyamatosan fejlődő városi környezet közelében is képes volt megőrizni gazdag élővilágát.

Gondoskodtak róla, hogy később se lehessen beépíteni

Jim és Tara nem elégedett meg azzal, hogy saját tulajdonosként vigyáz a területre. Azt is biztosítani akarták, hogy a mocsár akkor is érintetlen maradjon, amikor egyszer már nem ők rendelkeznek felette.

2016-ban természetvédelmi szolgalmi megállapodást kötöttek az Apalachee Land Conservancy szervezettel. Ennek értelmében a föld továbbra is magántulajdonban maradhat, de a jövőben sem lehet lakó-, kereskedelmi vagy más, a természetvédelmi célokkal összeegyeztethetetlen fejlesztésre használni.

A területen szigorú szabályokat vezettek be: nem engedélyezték sem a vadászatot, sem a halászatot. A védelem még a mocsár legkisebb lakóira, köztük a békákra is kiterjedt.

A mocsár megőrzése a környéken élők számára is előnyös. A vizes élőhelyek segítik a csapadékvíz megtartását, támogatják a természetes víztisztulást, és fontos szerepet töltenek be a felszín alatti vízkészletek védelmében.

A házaspár tapasztalatait más földtulajdonosokkal is megosztotta. A koronavírus-járvány előtt rendszeresen tartottak találkozókat azoknak, akik saját birtokukon szerettek volna kedvezőbb körülményeket teremteni a vadon élő állatok számára. Ezeken az őshonos növényekről, a megfelelő területkezelésről és az élőhelyek helyreállításáról is szó esett.

Jim Stevenson és Tara Tanaka története megmutatja, hogy a természetvédelem nem kizárólag hatalmas nemzeti parkokban vagy állami rezervátumokban valósulhat meg. Egy kisebb, magántulajdonban lévő terület is felbecsülhetetlen értékű menedékké válhat, ha valaki időben felismeri a jelentőségét.

Forrás: timesofindia.indiatimes.com