Mindig gondold át hogyan cselekszel! – A jó és a rossz egyaránt visszatér hozzád!

Olyan világban élünk, ahol mindenki azonnali boldogságot vár. A rohanás, a türelmetlenség és az állandó vágy a gyors “beteljesülésre” a modern társadalom sajátosságaivá váltak. De vajon mi történik, ha megfeledkezünk róla, hogy a legfőbb küldetésünk nem kapni, hanem adni?

Egy indiai nő példája ezt tanítja nekünk. Ő minden reggel két pitét sütött, egyet családjának, a másikat pedig a rászorulóknak. Azt a pitét, amit adományként szánt, az ablakpárkányra tette, hogy bárki, aki szükséget érez rá, elvehesse anélkül, hogy bármit is fizetne érte.

Az asszony minden nap halk imát mondott fiáért, aki távol élt otthonról. Az ima mindig a biztonságáról és egészséges hazatéréséről szólt.

Egyik nap azonban észrevett egy púpos embert, aki mindig két szeletet vett el a pitétől, mormolva: “a rossz és a jó, amit teszel, egyaránt visszaszáll reád”. Ez a jelenet napról napra ismétlődött, és az asszony kezdett zavart érezni, hogy a púpos ember sohasem köszönt, csupán mormogta ezt a mondatot.

A nő végül eldöntötte, hogy megszabadul a morcos, csúnya púpostól, és mérget kevert a második szelet pitébe. A púpos ember aznap is pontosan érkezett, mormolta a szokásos szövegét, és elvitte a pitét. Az asszony titokban örült, hogy hamarosan megszabadul tőle.

Aznap este azonban fia kopogtatott az ajtón, soványan és fáradtan. “Anya!” – szólt a fiú. “Azt hittem már sosem érek haza, annyira erőtlen és éhes voltam. De szerencsére találkoztam egy púpos emberrel, aki megkínált pitével.”

A nő ekkor értette meg a púpos ember nap mint nap mormolt szavait: “a rossz és a jó, amit teszel, egyaránt visszaszáll reád”. Az, hogy ártani próbált másnak, végül saját fiát érintette.

Ez a példázat arra tanít, hogy fontos minden egyes cselekedetünk, mert soha nem tudjuk, hogy mit és milyen áron kapunk vissza az életben. Mindig törekedjünk a jóságra, hogy baj ne érjen minket és a szeretteinket.

Borítókép: illusztráció