Mintegy 13 ezer éve felrobbant, most ismét reng a föld Németország legnagyobb vulkánja alatt

Több mint ezer mikrorengést észleltek Németország alatt – továbbra is aktív lehet a 13 ezer éve kitört vulkán

Mintegy 13 ezer évvel ezelőtt rendkívül heves kitörés rázta meg a mai Németország nyugati részén fekvő Eifel-vidéket. A Laacher See helyén működő vulkán néhány nap alatt hatalmas mennyiségű hamut és kőzetanyagot juttatott a légkörbe, a kitörés nyomai pedig Európa távoli területein is kimutathatók.

A kitörési központ összeomlása után kialakult mélyedést később víz töltötte fel, így született meg a ma festői kirándulóhelyként ismert Laacher See. A nyugodt felszín alatt azonban továbbra is zajlanak olyan folyamatok, amelyek arra utalnak, hogy a térség vulkáni rendszere nem tekinthető teljesen kialudtnak.

A GFZ Helmholtz Geofizikai Kutatóközpont szakemberei német és luxemburgi egyetemekkel, illetve földrengés-megfigyelő szolgálatokkal együtt minden korábbinál részletesebben térképezték fel az Eifel mélyét. A 2022 szeptembere és 2023 augusztusa között végzett nagyszabású kísérletben több mint ötszáz szeizmikus mérőállomást alkalmaztak.

A műszerek adatait egy 64 kilométer hosszú, használaton kívüli optikai kábel méréseivel is kiegészítették. A rendkívül sűrű hálózatnak köszönhetően olyan gyenge földmozgásokat is rögzíteni tudtak, amelyeket a hagyományos állomások nem feltétlenül érzékeltek volna.

A kutatók egyetlen év alatt több mint ezer mikrorengést azonosítottak a tágabb térségben. Az események jelentős része egy keskeny, csaknem függőleges sávban csoportosult Ochtendung és a Laacher See között, jellemzően 10–14 kilométeres mélységben. A rengések ereje nem érte el a 3-as magnitúdót, ezért a felszínen élők többsége semmit sem érzékelt belőlük.

A mérések nem egyszerűen a rengések számáról árulkodtak. A földrengések helye, ismétlődő hullámformája és időbeli csoportosulása arra utal, hogy a kőzetrepedésekben nagy nyomású folyadékok és gázok mozoghatnak. Ezek megváltoztathatják a mélyben uralkodó feszültségviszonyokat, és apró töréseket idézhetnek elő.

A kutatók úgynevezett mély, alacsony frekvenciájú földrengéseket is vizsgáltak. Ezek akár 45 kilométeres mélységben, a felső köpeny területén keletkeznek, és világszerte gyakran magmatikus eredetű folyadékok mozgásával hozzák őket összefüggésbe. Az események lehetséges útvonalat rajzolnak ki a földköpeny és a felső kéreg között.

A szeizmikus képalkotás az egykori magmatározó helyzetéről is új információkat szolgáltatott. A Laacher See alatti rendellenesség a korábban gondoltnál mélyebben található, és nem függőlegesen, hanem ferdén húzódik a Neuwiedi-medence irányába. Éppen ezen a területen összpontosul a mikrorengések jelentős része.

A kéreg különböző rétegeinek határán szokatlanul erős szeizmikus visszaverődéseket is mértek. Ez arra utalhat, hogy folyadékok gyűltek össze a mélyben, azt azonban egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy olvadt kőzetről, magmából kivált vízről, szén-dioxidról vagy más anyagról van-e szó.

Az Eifel ásványforrásainál kimutatható, részben köpenyeredetű szén-dioxid szintén azt jelzi, hogy a mélységi rendszerből ma is gázok jutnak a felszín felé. A különböző megfigyelések együttesen egy lassan változó, de továbbra is működő magmatikus rendszert rajzolnak ki.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Laacher See a közeljövőben kitör. A kutatók jelenleg nem látnak olyan egyértelmű jelenségsort, amely közvetlen vulkáni veszélyre figyelmeztetne. Egy kitörés előkészületeit rendszerint a rengések jelentős felerősödése, felszínemelkedés, valamint a gázok mennyiségének, összetételének és hőmérsékletének változása kísérheti.

Az új eredmények legfontosabb tanulsága ezért nem egy közelgő katasztrófa előrejelzése, hanem az, hogy az Eifel vulkáni múltja még nem feltétlenül zárult le. A sűrűbb műszeres megfigyelés segítségével a szakemberek pontosabban megérthetik a mélyben zajló folyamatokat, és időben felismerhetik, ha a rendszer viselkedése a jövőben érdemben megváltozik.

Forrás: Euronews