Nobel-díjas tudós segített kifejleszteni a gépet, amely naponta 1000 liter vizet nyer a levegőből

Napfényből és levegőből ivóvíz – áttörés a vízhiány elleni küzdelemben

Vannak helyek a világon, ahol az ivóvíz egyetlen csapnyitásra elérhető. Más térségekben viszont mindennapos küzdelem a vízszerzés, különösen száraz, csapadékszegény régiókban. Egy új technológia azonban azt ígéri, hogy a levegőből, napenergia segítségével lehet tiszta ivóvizet előállítani.

Az áttöréshez hozzájárult Omar Yaghi, aki 2016-ban kémiai Nobel-díjat kapott a porózus anyagok – különösen a fémorganikus vázak (MOF-ok) – kutatásáért. Ezek az anyagok mikroszkopikus pórusaik révén képesek megkötni a levegőben található vízpárát, majd azt folyékony vízzé alakítani.

A fejlesztés lényege így foglalható össze magyarul: „Egy Nobel-díjas tudós közreműködésével olyan, napenergiával működő berendezést fejlesztettek ki, amely naponta akár 1000 liter iható vizet is képes kivonni a levegőből.” A rendszer speciális anyagokat alkalmaz, amelyek még alacsony páratartalom mellett is hatékonyan gyűjtik össze a légköri nedvességet. A működéshez kizárólag napenergia szükséges, így hálózati áram nélkül is használható.

A technológia alapja az, hogy a MOF-anyag éjszaka magába szívja a levegő nedvességtartalmát, majd nappal a napsugárzás hatására felmelegszik, és a megkötött vízpára lecsapódik. Az így nyert víz szűrés után ivóvízként használható. A kutatásokban részt vevő szakemberek korábbi prototípusai kisebb mennyiséget termeltek, de az ipari léptékű fejlesztések célja a nagyobb, akár napi 1000 literes kapacitás elérése.

A vízhiány világszerte emberek milliárdjait érinti. Az World Health Organization adatai szerint sok térségben nem biztosított a biztonságos ivóvízhez való folyamatos hozzáférés. A klímaváltozás és az aszályos időszakok gyakoribbá válása tovább növeli a problémát, különösen Afrikában és a Közel-Keleten.

Az ilyen típusú berendezések előnye, hogy nem igényelnek vezetékes vízhálózatot vagy mélyfúrású kutakat. Olyan távoli, elszigetelt közösségekben is működhetnek, ahol a hagyományos vízellátási megoldások nem elérhetők. Bár az esővízgyűjtő rendszerek sok helyen beváltak, a rendkívül száraz régiókban más technológiai megoldásokra van szükség.

A fejlesztés azt mutatja, hogy a tudomány és a természet együttműködésével a levegő és a napfény is átalakítható létfontosságú erőforrássá. A kutatók jelenleg azon dolgoznak, hogy a technológia költséghatékonyabbá és széles körben hozzáférhetővé váljon, különösen a vízhiánnyal küzdő területeken.