Ő Kocsis Krisztián egy roma fiú a mecseki putriból, ma már híres Neurobiológus – Gratulálunk neki!

Kocsis Krisztián életútja nem kezdődött ígéretesen. Egy baranyai cigánysor putrijában született, ahol örökké fázott, gyakran megverték, és ahol még azt sem tudta, hogy ki az anyja. Azt tudja, hogy sokan laktak egy szobában, hogy örökké fázott és hogy gyakran elverték, főleg akkor, ha lopni küldték, de üres kézzel tért haza. Egy fiatal nő is ott lakott a nagycsaládban, utólag rakta össze a képet, hogy az a nő az anyja volt. Ötévesen egy idegen férfi vitte magával Budapestre, de egy téli napon, amikor a fiú a megszokott módon tüzet gyújtott a szoba közepén, mint ahogy szokták a putriban, a férfi felháborodva kitette a gyermekvédelmi intézetbe.

Nem értett semmit. Nem tudta, mi az a család. Nem ismerte a szeretetet. Élt, egyik napról a másikra. Sodródott, csak megtörténtek vele a dolgok. Mint annyi más gyermekkel a szeretetnélküli valóságban. Az élet azonban új esélyt adott neki, amikor hatévesen egy család magához vette, így került Kápolnásnyékre. Bár örökbe nem fogadták, hiszen szülei hivatalosan nem mondtak le róla, Krisztián új életet kezdhetett.

A helyi iskolai szakemberek kisegítő iskolába szerették volna küldeni, de egy pszichológus felismerte, hogy “nincs semmi gond a gyerekkel, egyszerűen csak az előélete miatt nem volt lehetősége megtanulni a hétköznapi élet szabályait”. A döntés, hogy normál iskolába járjon, jót tett neki; hamar kiderült, hogy Krisztián tehetséges zeneileg és sportban egyaránt. Tizenöt évesen már országos bajnok lett kenuban.

Végül a tanulás mellett döntött, és a Pannonhalmi bencés gimnáziumban, dr. Rékási József biológiatanár hatására megszerette a biológiát, ami végül a Szegedi Tudományegyetemre vezette, ahol summa cum laude diplomázott. Ma, mint a Szegedi Tudományegyetem Neuroimaging Kutatócsoportjának tagja, Krisztián folytatja küldetését: “Én vagyok az a cigány fiú a mecseki putriból, aki most az agykutatásban segít megérteni, hogyan működik az emberi elme.”