Rászoruló családoknak vállal szobafestést az édesanya, aki maga is albérletben lakik enyhén autista gyerekével

Kiss Anita egy budapesti édesanya, aki maga is albérletben élve neveli enyhén autista gyermekét, illetve ápolja nehezen mozgó nyugdíjas édesanyját. Úgy döntött, hogy munkát fog vállalni a szakmában, és kizárólag olyan megrendeléseket fog elfogadni, ahol rászoruló családoknak segíthet.

A Ripost cikke szerint az édesanya korábban az építőiparban dolgozott, majd kitanulta a szobafestő szakmát. Tudja, hogy milyen költségekkel jár egy lakásfelújítás, de ő reális árakon kalkulál, igyekszik a legjobbat kihozni minden megrendeléséből.

Ha találkozik egy-egy kispénzű családdal, törekszik arra, hogy a legideálisabb árért tudjon munkát vállalni náluk. Ráadásul sosem ad előre árajánlatot, hanem a helyszínen személyesen dönti el, hogy kinek dolgozik és kinek nem. Most például egy olyan családnál fog dolgozni Budapesten, ahol két autista fiú van, és náluk vállalta, hogy anyagáron kifestem a gyerekek szobáját. Illetve próbálom elintézni, hogy sikerüljön a saját számlámra színes festéket is szerezni nekik

Két hónapja indult el Facebookon Kedvencfestő néven Anita vállalkozása, azonban már most szájról szájra terjed a híre. Mint mondta, már hónapokkal előtte is festett, azonban úgy döntött, hogy most már nem csak ismerősöknek, hanem idegeneknek is segítséget fog nyújtani. „Néha érkeznek rosszakarók is az üzenőfalamon a hirdetésem alatt, de ezeken én már csak mosolygok, nem foglalkozom ezekkel a támadásokkal. Sokan azzal a légből kapott állítással próbálnak belém állni, hogy „biztos azért vállalom olcsóbban a munkát, mert nincsen papírom róla, vagy nem OKJ-s festő vagyok” és hasonlók.”

Anita szerint azért szúrja egyes embereknek a szemét, mert féltik a munkájukat a hagyományos szobafestők. Közben ő csak kisebb munkákat vállal, úgyhogy nem ő fog társasházakat kifesteni, vagy jó pénzzel kecsegtető megrendeléseket elvállalni mások helyett.

„Nekem sem könnyű ám. Van egy enyhén autista fiam, akit egyedül nevelek, és a 73 éves anyukám is velünk lakik. Nem egy saját lakásban, hanem egy albérletben. Senki nem segített, amikor nagyon jólesett volna de én ezt nem is várom el, mivel több helyen is dolgozom. Arra gondoltam, ha már nekem nem segített senki, akkor majd én megpróbálok segíteni másokon, akik hasonló helyzetben vannak.”

Az anyuka munkája mellett egy héten két napot továbbra is ápolónőként dolgozik, és nem tervezi abbahagyni ezt a hivatást sem. Ápolónőként egy magán idősotthonban éjszakai műszakban dolgozom, itt főként demens emberekkel foglalkozom. Az empátiára ott is szükség van és a szobafestői munkámban is.

Anita egy érdekességet is megosztott lapunkkal. Kiderült, hogy az otthon tulajdonosa jelezte felé, hogy már itt is szükség lenne egy festésre, úgyhogy lehet, hogy a két szeretett munkája hamarosan összeér.

Forrás: budapestkornyeke.hu