Részlet Dr. Lenkei Gábor orvos a Koronavírusról most készülő 2 órás filmjéből:

Hirdetés

Kórokozó vagy nem kórokozó? Nézzünk néhány példát illusztrációként.
Az első példa a herpeszvírus. Közismert kórokozó. Ugye? Herpeszt okoz.
Legalábbis így véljük.
Azt elég sokan nem tudják, hogy a herpeszvírus gyakorlatilag minden emberben megtalálható. Állandóan. Folyamatosan ott lakik a testben.
Mégsem lesz mindenki herpeszes. Nagyon sok ember egyetlenegyszer sem tapasztalja meg.
Vannak olyanok, akik igen. De! Még ők sem herpeszesek állandóan.
Csak olykor. Időszakosan.
De a herpeszvírus állandóan bennük van! Folyamatosan!
Nincs itt valami ellentmondás?

Hirdetés

Ha a kórokozóelmélet igaz lenne, akkor mindenkinek, kivétel nélkül, folyamatosan herpeszesnek kellene lennie.
Van tehát egy gyakorlatilag minden ember testében ott lakozó alapvetően ártalmatlan tényező, például a herpeszvírus, amely a legtöbb emberben soha nem okoz semmi bajt, és még a balszerencsésekben is csak olykor.
Aztán ez az alapvetően ártalmatlan tényező valamilyen oknál fogva egyszer csak – úgy tűnik – ártalmassá válik?
Mi történik?
Mitől válik – látszólag – kórokozóvá valami, ami addig nem viselkedett kórokozóként.
Ő nem változott meg.
Ő – esetünkben a herpeszvírus – ugyanolyan akkor is, amikor nincs betegség, és akkor is, amikor ráfogjuk, hogy betegséget okozott.
Nem ő változott meg! Valami másnak kellett megváltoznia.

És ez a valami sokkal fontosabb, mint a kórokozónak titulált vírus vagy baktérium vagy bármi más. Mert valójában ez a figyelmen kívül hagyott valami váltja ki a betegséget, és nem a hamisan a vádlottak padjára ültetett vírus.
Nem azt állítom, hogy a herpeszes kiütésben nincs jelen a herpeszvírus.
Nem azt állítom, hogy nincs semmiféle szerepe a herpeszben.
Van! De csak másodlagos szerepe van.
Csak azt követően tud bármiféle kárt okozni nekünk, hogy mi már kárt okoztunk saját magunknak. Ugyanis – és ez a lényeg – mi magunk készítjük elő neki a terepet, mi magunk adjuk fel neki a magas labdát.
Mi teremtjük meg számára azokat a kedvező feltételeket, amelyek között kórokozónak tűnhet.

A kórokozónak tehát csak másodlagos szerepe van.
Erre már akkor rájöttem, amikor a múlt század nyolcvanas éveinek vége felé mikrobiológus kutatóorvosként dolgoztam.
Egy olyan baktériummal kísérleteztünk, amelyről köztudott volt, hogy az emberi bőr normál flórájának tagja, jó barát és soha nem okoz semmiféle bajt, betegséget.
Kísérleti egerekbe oltottuk be ezt a bizonyos köztudottan ártalmatlan, szelíd baktériumot. Nem kívánok belemenni a tudományos részletekbe.

Hirdetés

Röviden ennyit: nehezen ugyan, de sikerült olyan körülményeket teremteni, hogy még ez a végtelenül szelíd, garantáltan ártalmatlan baktérium is meg tudta betegíteni szegény kísérleti egereket.
Az egerek betegek lettek… a semmitől. Az ártatlannál is ártatlanabb baktériumtól.
Ekkor néztem rá arra, hogy valójában a körülmények tették őket beteggé és nem a baktérium.

Ekkor néztem rá arra, hogy bármi, még a legártalmatlanabb dolog is kórokozóvá válhat, függően a körülményektől.
Rájöttem, hogy valójában a körülmények számítanak, és nem a kórokozó tulajdonság.
Ettől kezdve már nem éreztem fontosnak és hasznosnak a kórokozó tulajdonság minél behatóbb vizsgálgatását. Az egereket is sajnáltam, a munkámnak sem láttam tovább értelmét, így aztán felmondtam.

(Részlet Dr. Lenkei Gábor orvos a Koronavírusról most készülő 2 órás filmjéből. A film hamarosan elérhető lesz. )

Hirdetés

Hozzászólások: