Reviczky Gábor a kemoterápiáról: “Ez nem egy egészséges dolog, nem vállalnék be többet”

Reviczky Gábor, a magyar színházi és filmszínész, aki nemrégiben rosszindulatú daganattal küzdött meg, nyíltan beszélt a kemoterápiás kezeléséről és annak hatásairól. Tavaly diagnosztizálták nála a rákot, amely sajnos több áttétet is képzett a szervezetében. Jelenleg is műtétre vár, de munkáját már újra felvette, bár erős gyógyszereket szed, és elárulta, hogy titokban tartja orvosai előtt, hogy nem jár kezelésekre. Reviczky úgy érzi, hogy meggyógyult a rákból, és aktívan részt vesz a munkában, ami erősen megviseli.

A színész a kemoterápiás kezelésekről szólva elmondta: “Ez nem egy egészséges dolog, nem vállalnék be többet. Így is csak azért vállaltam be, mert ugye, a PET-CT-met megszínezték, hogy lássam, csontrákom is volt. Háromféle rákom volt, és a csontrák miatt vállaltam… mert annál szörnyűbb halál nincs.” A hat kemoterápiás kezelés komolyan megviselte az egészségét, egy ideig vezetni sem tudott az ájulási rohamok miatt.

A súlygyarapodás és az étvágy visszatérése pozitív jelek a színész számára, aki elmondása szerint most nehezen zárja a 31-es nadrágját, és már 32-es méretre váltott. “Most híztam két és fél kilót, alig bírom begombolni a 31-es nadrágot, már a 32-est kell viselnem, mert megjött az étvágyam!” – mondta vidáman.

Reviczky munkája során kiemelte a pihenés fontosságát, és kritikát fogalmazott meg a magyar filmgyártás körülményei felé. “Nagyon várom a szabadnapokat. Szinte egész nap nagyon sokat fekszem, mert csak úgy tudom magam kipihenni. Volt, hogy nyugágyakat hoztak, bár szerintem illene, hogy egy színésznek legyen lakókocsija, Szlovákiában már elképzelhetetlen, hogy ne így legyen, nálunk még a nyugágy a divat. Nem veszik tudomásul, hogy nem luxusból van ott a lakókocsi, hanem azért, hogy a színész legyen kipihent, mert ő van a vásznon. Én csak akkor tudom kipihenni magam, ha vízszintesen fekszem, de akkor elég húsz perc és már megyünk tovább” – fejtette ki a színész, hangsúlyozva, hogy a pihenés nem luxus, hanem szükséglet, hogy a művész a legjobbat nyújthassa.

Forrás: Blikk