Rubint Réka szívszorító vallomása édesanyja haláláról

Hirdetés

Rubint Réka most így írt a fájdalmas eseményekről:

“Drága Alakreformosok! Drága Barátaim!

Keresem a szavakat … próbálom megfogalmazni azt a mérhetetlen fájdalmat, amit érzek … de képtelen vagyok . Próbálok erős lenni, de ez most nem megy. Megsemmisültem! Darabjaimra hullottam … a szívem és a lelkem minden darabja sajog, fáj és kétségbeesve üvölt … Tegnap délután az otthonunkban, a karjaimban összeesett és meghalt az Édesanyám!

Keresem a választ … Hogyan történhetett meg ez? Itt volt velem. Mellettem. A karjaimban … minden nap … és én mégsem tudtam megmenteni!!!

Reggel érte mentem, mint minden szombat reggel, büszkén, mosolyogva végignézte a szombat reggeli tornámat … majd az élő főzésemet … beszélgettünk, nevetgéltünk, terveztük a következő napokat … és amikor vittem volna haza összecsuklott és nem tudtuk sem mi, sem az életèért végsőkig küzdő mentősök, mentőhelikopterrel érkező orvos sem megmenteni … Pedig annyi mindent szerettem volna még és még adni Neki! Annyi közös élmény várt még rànk!

Hirdetés

Abban a pillanatban örökre kitépték a szívem egy részét …

Ezt a fájdalmat, ezt az űrt SOHA! SEMMI! nem tudja meggyógyítani és betölteni. A világ legcsodálatosabb és legönzetlenebb Édesanyja, Nagymamája és Felesége volt! Hálás vagyok, hogy megtanított mindenre! Az életútjàn keresztül megmutatta nekem azt a mintát, amely szerint élek! Hogy az élet kèt legfontosabb eleme az önzetlen szeretet és a család! Azt, hogy hogyan legyek olyan ember, mint aki vagyok!

A karjaimban tartva köszöntem meg Neki mindent és kértem, hogy szeretgesse meg helyettem is az imádott Édesapámat.

Köszönöm Nektek a rengeteg üzenetet! Nagyon sokat jelent ezekben a nehéz pillanatokban…

Sokszor elmondtam már, de újra megteszem:

Ne tartsatok haragot a szívetekben! Addig szeressétek és addig öleljétek a szeretteiteket, amíg tehetitek!

Mondjátok el nekik, hogy mennyire fontosak szàmotokra!!! Addig, amíg lehetőségetek van rá.”



Hirdetés