Tavasszal még megmentették a Magyarországon gyűrűzött abonyi gólya életét, Szíriában azonban lelőtték Bádogos Józsit

Bádogos Józsi több ezer kilométert tett meg, mielőtt Szíriában – a hírek szerint – egy 13 éves fiú lelőtte

Szomorú hírt kapott a magyar madármentő közösség: Szíriában pusztult el Bádogos Józsi, az a fiatal gólya, amelynek életét még tavasszal Abonyban mentették meg. A madár hosszú vándorútja során jutott el a Közel-Keletre, ahol a rendelkezésre álló információk szerint lelőtték.

Bádogos Józsi története még fiókakorában kezdődött. Az idén kikelt gólya egy kamerával megfigyelt abonyi fészekben nevelkedett, ám hamar feltűnt, hogy testvéreihez képest lemaradt a fejlődésben. A helyiek közbeléptek, a fiókát kiemelték a fészekből, majd a BirdMania Madárpark és Természetvédelmi Mentőközpontba szállították.

Ott speciális gondoskodást kapott, gólyainkubátorba került, és sikerült megerősödnie. Hónapokkal később már elég erős volt ahhoz, hogy egy másik fiatal gólyával, Pöttömmel együtt nekivágjon annak a több ezer kilométeres útnak, amelyet a vonuló madarak minden évben megtesznek.

A gólyákra helyezett jeladóknak köszönhetően a mentők figyelemmel tudták kísérni az útjukat. Márton Vlad András, a mentőközpont vezetője így vette észre azt is, hogy Bádogos Józsi szeptember 19-én a török határ közelében fekvő szíriai Jindires térségében megállt.

Nem sokkal később egy váratlan WhatsApp-üzenet érkezett hozzá arab nyelven. Az üzenet küldője azt közölte, hogy egy lelőtt gólya lábán találta meg azt a gyűrűt, amelyen Márton telefonszáma szerepelt.

„A gólyát két lövés érte, meghalt, az egyik lábán kék, a másikon pedig nyomkövetős gyűrű volt, utóbbin a telefonszámom. Azaz biztosan idei, mi gólyánk” – mondta Márton András a Blikknek.
A madármentő ezt követően egy szíriai madarász ismerősétől kért segítséget, hogy kiderüljön, pontosan mi történhetett. A hozzá eljutott információk szerint a gólyát állítólag egy 13 éves fiú lőtte le.

Bádogos Józsi elvesztése különösen fájdalmas azoknak, akik hónapokon keresztül dolgoztak azért, hogy a kezdetben gyenge fióka életben maradjon, megerősödjön, majd végül szabadon útnak indulhasson.
„A szívem szakad meg, bár tisztában voltam vele, hogy ez a szakasza a vonulási útnak ilyen… Előre féltem tőle” – fogalmazott a madármentő.

Borítókép: illusztráció