Tilos így főzni a húsvéti sonkát, szinte mindenki így csinálja!

Sokan a húsvéti sonkát egyszerű ételnek gondolják, pedig az elkészítés módja legalább annyira meghatározó, mint maga az alapanyag. Egy jó minőségű sonka is könnyen tönkremehet, ha nem megfelelően készítjük el.

Az egyik legfontosabb szabály, hogy a sonkát ne az utolsó pillanatban főzzük meg. Legalább egy nappal korábban érdemes elkészíteni, mert így könnyebb lesz szépen felszeletelni. A főzés előtt alaposan meg kell mosni, majd több órára, de inkább egy egész éjszakára vízbe áztatni. Ez segít abban, hogy a felesleges só kiázzon belőle, és a hús rostjai is újra nedvességet szívjanak fel.

Áztatás előtt a bőrt és az alatta lévő zsírréteget érdemes bevagdosni. Az áztató víz ízesíthető például fokhagymával vagy akár fehérborral is.

A főzésnél fontos, hogy ne használjunk kuktát. Ilyenkor a zsírréteg túl gyorsan kiolvad, a hús pedig rágóssá válhat. Helyette inkább lassú főzést válasszunk: annyi órán át főzzük, ahány kilogrammos a sonka. A vízbe kerülhet hagyma, bors és babérlevél is, hogy gazdagabb legyen az íze. A főzés után a sonkát a saját levében kell hagyni kihűlni, és csak ezután szabad leszűrni. A visszamaradt főzőlé később levesekhez is felhasználható.

Több szempont is meghatározza, hogy milyen lesz a végeredmény. A hagyományos módon pácolt sonkák esetében csak nátrium-nitrát (E251) és nátrium-nitrit (E250) használható. Ezek adják meg a jellegzetes ízt és segítik a tartósságot.

Az is fontos, hogy ne tartalmazzon hozzáadott szénhidrátot, és megfeleljen az előírásoknak: a sótartalom 7% körül legyen, a páclé aránya pedig ne haladja meg a 25%-ot. A szalonna vastagsága általában legfeljebb 2 cm lehet.

Az alacsonyabb ár gyakran alacsonyabb hústartalmat is jelent. A hagyományos, nyers füstölt sonkát nem ajánlott hűtőben tárolni, viszont a főtt vagy kötözött változatokat igen, és ezeket nem szükséges újra főzni fogyasztás előtt.

Kósa Ákos fontosnak tartja, hogy a sonkát úgy főzzük, mintha egy jó levest készítenénk.

A megfelelő sonka kiválasztása szintén kulcsfontosságú. A parasztsonka például csontos, bőrös változat, amelyet szárazon pácolnak. Hosszú érlelési és füstölési folyamaton megy keresztül, akár fél évig is eltartható, és leginkább termelőktől érdemes beszerezni.

A hagyományosan érlelt sonka rövidebb ideig, körülbelül egy hónapig tartható el, és hideg füsttel készül. A gyorsan pácolt nyers sonka sót és nitritet tartalmaz, szintén nagyjából egy hónapig fogyasztható.

Létezik gyorsan párolt, főtt sonka is, amelynek szavatossági ideje szintén körülbelül egy hónap.