Véletlenül rossz alkatrészt tett a készülékbe – végül milliók életét megváltoztató találmány született

Néha egyetlen apró hiba is elég ahhoz, hogy valami egészen váratlan szülessen. Wilson Greatbatch amerikai mérnök története pontosan ilyen: egy rosszul kiválasztott elektronikai alkatrész olyan felismeréshez vezette, amely később emberek millióinak életére volt hatással.

Greatbatch az 1950-es években elektromérnökként dolgozott, és különösen érdekelte az elektronika orvosi felhasználása. Akkoriban már léteztek olyan külső készülékek, amelyek elektromos impulzusokkal segítették a szív megfelelő működését, ám ezek nagyok és nehézkesek voltak.

A mérnök ennél sokkal kisebb, a szervezetbe beültethető megoldás lehetőségét kereste.

Egy rossz ellenállás indított el mindent

1956-ban Greatbatch egy olyan elektronikus áramkörön dolgozott, amelyet eredetileg a szívhangok rögzítéséhez készített. Munka közben azonban véletlenül nem a megfelelő ellenállást választotta ki.

Amikor bekapcsolta a szerkezetet, valami furcsa történt.

Az áramkör szabályos időközönként elektromos impulzusokat kezdett kibocsátani. Greatbatch hamar felismerte, hogy az így létrejött ritmus hasonlít ahhoz, amire egy szív működésének szabályozásához szükség lehet.

A University at Buffalo visszaemlékezése szerint Greatbatch később így idézte fel a pillanatot:

„A készülék egyet pittyent, aztán várt egy másodpercet, majd újra pittyent.”

A mérnök először arra gondolt, hogy szét kell szednie az elrontott áramkört. Aztán újra megnézte, és felismerte, hogy amit maga előtt lát, az egy szívritmus-szabályozó alapja lehet.

A hiba hirtelen lehetőséggé változott.

A pajtában folytatta a kísérleteket

Greatbatch nem elégedett meg a véletlen felfedezéssel. A következő években továbbfejlesztette az elképzelést, és otthona mögötti műhelyében dolgozott a készüléken.

A cél az volt, hogy az elektronika és az energiaforrás olyan kis méretű legyen, hogy az egész szerkezetet be lehessen ültetni az emberi szervezetbe.

A University at Buffalo szerint Greatbatch mintegy 50 prototípust készített kézzel. William Chardack sebésszel és Andrew Gage orvossal együtt állatkísérleteket is végeztek.

Amikor az egyik saját készítésű eszköze először sikeresen szabályozta egy élő állat szívét, Greatbatch naplójában arról írt, hogy aligha fog még egyszer akkora örömöt érezni, mint azon a napon.

1960-ban emberbe is beültették

A fejlesztések végül meghozták az eredményt.

1960-ban beültették az első Greatbatch-féle pacemakert egy emberi betegbe.

Az eszköz alapvető feladata egyszerű volt, jelentősége azonban óriási: elektromos impulzusok segítségével segített fenntartani a megfelelő szívritmust azoknál a betegeknél, akiknek a szíve erre önmagában nem volt képes.

Greatbatch később az egyik legfontosabb problémával, az energiaellátással is foglalkozott. Hosszú élettartamú lítiumalapú energiaforrás fejlesztésén dolgozott a pacemakerek számára, ami jelentősen hozzájárult a beültethető készülékek további fejlődéséhez.

Egy véletlenből világhírű találmány lett

A pacemaker története természetesen nem egyetlen emberrel kezdődött: több kutató és orvos dolgozott különböző szívritmus-szabályozó megoldásokon. Greatbatch azonban kulcsszerepet játszott a gyakorlatban használható beültethető pacemaker kifejlesztésében.

Találmányát később az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb mérnöki eredményeként ismerték el. Greatbatch pedig nem állt meg ennél az egy találmánynál: élete során több száz szabadalom kötődött a nevéhez.

2011-ben, 92 éves korában hunyt el.

Történetének legkülönösebb része azonban mindmáig ugyanaz: az egyik legismertebb életmentő orvosi eszköz fejlődésének fontos állomása egy olyan pillanatból indult el, amikor egy mérnök egyszerűen rossz alkatrészt választott.